A következő megálló: Budapest – De ki ez az Arsenal, és mit akarnak tőlünk?
Amíg mi Münchenben a kezezéseken vitatkoztunk, az Arsenal csendben (jó, nem is olyan csendben) bemasírozott a döntőbe. 20 év után térnek vissza a fináléba, és ha valaki azt hitte, hogy Arteta csak a szakállát igazgatni jár ki a pálya szélére, az nagyot tévedett.
Út a döntőig: A hibátlan menetelés
Az Arsenal idén valami olyat művelt, amit még mi is megirigyelhetünk.
- A tökéletes csoportkör: Történelmet írtak azzal, hogy mind a nyolc mérkőzésüket megnyerték az alapszakaszban.
- A kieséses szakasz: Előbb a Bayer Leverkusent (3–1-es összesítés), majd a Sportingot (1–0) takarították el az útból.
- Az elődöntő drámája: Az Atlético Madrid ellen idegenben egy 1–1-es döntetlennel alapoztak, majd hazai pályán Bukayo Saka góljával 1–0-ra nyertek. Ezzel 14 meccse veretlenek a BL-ben – ők az egyetlen csapat idén, aki még nem kapott ki a sorozatban.
Milyen formában vannak? (Sajnos túl jóban)
Ha a Premier League-re nézünk, még rosszabb a kedvünk: jelenleg 76 ponttal vezetik a tabellát, öt ponttal megelőzve a Manchester Cityt. A legutóbbi öt meccsükből hármat megnyertek, és bár becsúszott két vereség is, a legutóbbi, Fulham elleni 3–0-s győzelmükkel jelezték: nem fáradtak el a végjátékra.
Akikre figyelnünk kell (és akiket utálni fogunk):
- Viktor Gyökeres: A nyári igazolásuk telitalálat lett. 14 góljával ő a házi gólkirály, és úgy mozog a tizenhatoson belül, mint aki ott született.
- Bukayo Saka: Nincs mit szépíteni, a srác világklasszis. Ő lőtte be őket a döntőbe, és ha hagyjuk neki a bal lábát, Budapesten is ő fog ünnepelni.
- Riccardo Calafiori: Acélt vitt a védelembe, és még a támadásokat is segíti. Ő lesz az, akivel Dembélének meggyűlik majd a baja
Sakkjátszma a kispadon: Enrique vs. Arteta
Ha a két csapat közötti különbséget keressük, ne csak a pályára, hanem a kispadra is nézzünk. Luis Enrique és Mikel Arteta nemcsak kollégák, hanem régi ismerősök: egykor csapattársak voltak a Barcelonánál. Enrique nem is mulasztotta el a „játékos” pszichológiai hadviselést, amikor a döntő előtt megjegyezte: Arteta ötéves londoni regnálása hatalmas előny, hiszen volt ideje teljesen a saját képére formálni az Ágyúsokat
Mi vár ránk taktikailag?
- Rend vs. Káosz: Arteta az Arsenalból egy tökéletesen olajozott gépezetet csinált, ahol mindenkinek megvan a centire pontos helye. Nála a fegyelem és a kontroll az első. Ezzel szemben Enrique imádja a kontrollált káoszt: a PSG-nél a játékosok szabadabban váltogatják a helyüket, ezzel próbálva összezavarni az ellenfél védelmét.
- A „Mikelito-fal”: Az Arsenal idén híres a fojtogató letámadásáról és a kőkemény védelméről. Ha hagyjuk, hogy diktálják a tempót, bajban leszünk. Nekünk a gyors átmenetekre és Dembélé kiszámíthatatlanságára kell alapoznunk.
- Innováció vagy rutin? Enrique nem fél a merész húzásoktól – emlékezzünk csak a Bayern ellen Safonov kapussal végrehajtatott „oldalra kirúgós” taktikára, amivel teljesen elszigetelték Olisét. Valószínűleg a döntőre is tartogat valami hasonlót.
Konklúzió:
Arteta csapata talán összeszokottabb és fegyelmezettebb, de Enrique éppen abban zseniális, hogy elhitette velünk: a PSG már nem csak egy sztárokból álló gyűjtemény, hanem egy igazi, küzdeni tudó közösség. A budapesti finálé nemcsak a játékosok, hanem a két zseniális elme csatája is lesz
Összegzés párizsi szemmel:
Az Arsenal egy veretlen, magabiztos és taktikai szempontból tűpontos gépezet. De ne felejtsük el: mi vagyunk a PSG, nálunk van a rutin (és a szerencsés pattanók!). Ha a Puskás Arénában is úgy védekezünk, mint Münchenben, és Saka lábát valahogy „kivesszük a játékból”, meglehet az a kupa.
Az Arsenal egy veretlen, magabiztos és taktikai szempontból tűpontos gépezet. De ne felejtsük el: mi vagyunk a PSG, nálunk van a rutin (és a szerencsés pattanók!). Ha a Puskás Arénában is úgy védekezünk, mint Münchenben, és Saka lábát valahogy „kivesszük a játékból”, meglehet az a kupa.
Forrás: AI