A megkönnyebbüléstől a büszkeségig – így élték meg a döntőt a főszereplők
Azt hiszem, egy dologban minden PSG-szurkoló egyetért: ezt a döntőt még nagyon sokáig nem fogjuk elfelejteni.
A PSG ismét Európa csúcsára ért, de aki látta a mérkőzést, pontosan tudja, hogy ezért a trófeáért alaposan meg kellett dolgozni. Az Arsenal korán megszerezte a vezetést, nekünk pedig hosszú perceken át kellett reménykednünk abban, hogy a csapat megtalálja az utat az egyenlítéshez.
Megtalálta.
Aztán jött a hosszabbítás.
Aztán a tizenegyesek.
És valószínűleg néhány millió PSG-szurkoló okosórája is úgy döntött, hogy ideje kritikus stresszszintet jelezni.
A lefújás után természetesen megszólaltak a főszereplők is.
Luis Enrique arcán a megkönnyebbülés volt az első, amit észre lehetett venni. A PSG vezetőedzője elismerte, hogy az Arsenal rendkívül nehéz ellenfél volt, és nem próbálta kisebbíteni a londoniak teljesítményét.
„Talán mindkét csapat megérdemelte volna a győzelmet, de ahogy egész szezonban futballoztunk, úgy érezzük, megérdemeltük a Bajnokok Ligáját.”
Nehéz lenne vitatkozni vele.
A PSG ebben a szezonban többször is megmutatta, hogy képes felállni a nehéz helyzetekből. A döntőben sem omlott össze a korai Arsenal-gól után, hanem ment tovább előre, egészen addig, amíg sikerült visszajönni a mérkőzésbe.
Marquinhos számára különösen érzelmes este volt ez. A csapatkapitány arról beszélt, hogy a PSG ismét megmutatta a karakterét és a mentális erejét.
És az ilyen pillanatokért izgulunk mi, szurkolók is.
Azért, hogy lássuk a csapatunkat felállni a nehéz helyzetekből. Azért, hogy lássuk a játékosokat küzdeni az utolsó percig. És azért, hogy végül együtt örülhessünk velük.
Ousmane Dembélé szintén mosolyogva értékelt a lefújás után. Néhány nappal korábban még arról szóltak a hírek, hogy vajon teljesen felépül-e a döntőre. A pályán ebből semmit sem lehetett észrevenni.
A támadó „különleges estének” nevezte a budapesti finálét.
Azt hiszem, ebben mi sem nagyon vitatkoznánk vele.
És ha már a döntő hőseiről beszélünk, akkor ne menjünk el szó nélkül João Neves teljesítménye mellett sem.
Lehet, hogy a címlapokon más nevek szerepelnek majd nagyobb betűkkel, de mi, PSG-szurkolók pontosan láttuk, mit tett hozzá a portugál középpályás ehhez a sikerhez.
Futott.
Szerelt.
Harcolt.
És amikor kellett, ott volt.
Pontosan az a teljesítmény, amit egy döntőben látni szeretnénk.
A vesztes oldalon természetesen egészen más érzelmek uralkodtak.
Mikel Arteta csalódottan, de rendkívül sportszerűen nyilatkozott. Az Arsenal vezetőedzője gratulált a PSG-nek, ugyanakkor hangsúlyozta, mennyire büszke a játékosaira.
„Fáj. Nagyon fáj. De büszke vagyok erre a csapatra.”
És őszintén? Ezt meg lehet érteni.
Az Arsenal korán vezetést szerzett, végig hatalmas csatára kényszerített minket, és egészen az utolsó tizenegyesig versenyben volt a trófeáért.
Declan Rice szintén nehezen dolgozta fel a vereséget. Az angol középpályás kegyetlennek nevezte a tizenegyespárbajban elveszített döntőt, ugyanakkor világossá tette, hogy az Arsenal vissza fog térni.
Valószínűleg így is lesz.
De ez most nem az ő estéjük volt.
Ez a budapesti éjszaka a PSG-ről szólt.
A csapatról.
A játékosokról.
És rólunk, szurkolókról is.
Mert egy ilyen döntő után mindenki úgy érzi egy kicsit, hogy részese volt ennek a történetnek.
Allez Paris!
Forrás: AI
Kép: https://www.psg.fr/